NB1/B: FÁJÓ VERESÉG TISZAÚJVÁROSBAN…
Felnőtt csapatunk az alaposan megerősített, ám a tabella hátsó feléhez tartozó Tiszaújváros együttesénél vendégeskedett péntek este. Csapatunk háza táján örömteli volt hogy visszatért a keretbe Horváth Márton, ám ő rá és rajta kívül még néhány játékosra messze nem teljes értékűen számíthatott a szakvezetés.
Én egy szövegblokk vagyok. Kattints a szerkesztés gombra a szöveg megváltoztatásához. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.
A csapatok meglehetősen idegesen és kapkodva vetették bele magukat az összecsapásba. Az első pontokat a 3. perc elején az ex-újpesti Bán szerezte a tripla vonalon túlról, amire Varga Dániel válaszolt a mi részünkről. Az első 5 perc kiegyenlített küzdelmet hozott, majd a rutinos Drahos vezetésével kisebb előnyt tudtak kialakítani a hazaiak a maguk javára. Andrews zsákolása után már 13-7-re vezetett a Tiszaújváros. Ekkor azonban csapatunk összekapta magát, és két perc alatt egy 8-0-ás “futásnak” köszönhetően Bea büntetői után fordítottunk (13-15). Már már úgy tűnt hogy döntetlennel zárul az első negyed, amikor is Hegedűs a “dudaszóban” eleresztett hárompontosa szerencsésen landolt a hazaiak gyűrűjébe (20-17).
A második negyedet hatékonyabb támadójátékkal kezdték a felek. Először Hegedűs triplája után alakult ki 7 pontos differencia a két fél között a vendéglátóink javára. Amire Antóni ugyan még válaszolt egy hasonlóval rögtön az ellentámadásból, viszont a fonalat egyre jobban elkapó hazai légiós Andrews is betalált a periméteren túlról, melyre időkérés következett vendég részről (32-25).
A folytatásban ismét hamarjában rendezte sorait csapatunk, és a rutinos Puszta vezetésével egy újabb 8-0-ás miniszakasszal fordítani tudott (32-33). A nagyszünetig úgy tűnt hogy előnnyel vonulhatunk majd pihenőre, azonban a pályán elkövetett sorozatos butaságainkat kihasználva egalizált a Phoenix az utolsó másodpercekben(42-42).
A harmadik negyed komoly fizikális igénybevételt hozott mindkét fél részéről. Ebből a 24. perc tájékán mi jöttünk ki jobban, hisz 46-52-re megléptünk riválisunktól. Ekkor azonban egy érthetetlen rövidzárlatunkat kihasználta a Tiszaújváros, és 3 perc leforgása alatt 10-0-át “rohantak”. Surmann Gábor vezetőedző időkéréssel próbálta megállítani a nagyon lelkesen játszó, komoly hazai rohamot. Ez sikerült is, hisz a “hullámvasútszerűen” alakuló mérkőzésen ismét jókor rukkoltunk elő egy 6-0-val, Pollák szép egyéni akciója után már 56-58-ra mi vezettünk. Az utolsó szó azonban Drahosé volt, így 59-58-al vághattak bele az utolsó etapba a felek.
A negyedik negyed rémálomszerűen kezdődött csapatunknak. Egy 10-0-ás hazai szakasz mint később kiderült, eldöntötte az összecsapást. Játékosainkon itt ütközött ki leginkább az elmúlt hetek fizikai és mentális megterhelések okozta problémák. Bár becsülettel igyekezett a társaság visszajönni a mérkőzésbe, egyszer még -13-ról 7 pontra is megközelítettük ellenfelünket s támadhattunk is másfél perccel a vége előtt, azonban közelebb már nem sikerült zárkózni. A végeredmény 83-73-as megérdemelt hazai győzelmet hozott.
Surmann Gábor: Gratulálok a Tiszaújvárosnak, a mi asszisztálásunk mellett megérdemelten győztek. Nálunk ma nem a vereség volt a legfőbb probléma, de ennek itt és most vége. Sikerült saját magunkat „kinyírnunk”! Hál’ istennek minden téren van időnk még változtatni, így rendet fogok tenni. Várom a sérült, beteg játékosaim teljes meggyógyulását, többen is „fél” emberként vállalták ma, amiért respektem nekik. Addig meg kiböjtöljük valahogy. Gratulálok még egyszer a hazaiaknak…
Statisztika:
