NB1/B: Fájó vereség…

Felnőtt csapatunk a soron következő bajnoki fordulóban a hozzánk hasonlóan 5-2-es mutatóval álló újonc Dunaharaszti együttesét fogadta. A megannyi korábbi “A” csoportos múlttal rendelkező játékosokkal, illetve egy amerikai irányítóval a fedélzetükön, nagyon nehéz mérkőzés várt fiainkra.
Screenshot 2021-11-15 at 18-06-21 Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége - MKOSZ
Ennek tükrében az első félidőben a Dunaharaszti nagyon okosan erőltette ránk a saját, nem túl nagy tempójú stílusát, mi pedig vélhetően a Hepp Kupa okozta fáradtság miatt “ólom lábakon kóvályogtunk”. Sokáig fej-fej mellett haladtak a csapatok a nem túl színvonalas összecsapáson, a Harasztinak a félidő hajrájára sikerült egy 6 pontos fórt kiépíteni. Ezt azonban Puszta dudaszóban eleresztett triplájával 36-39-re módosította a nagyszünetre. Érdekesség volt, hogy Bea gyakorlatilag lenullázta az ellenfél rendkívül jó amerikai irányítóját, s még így sem tudtunk előnnyel szünetre vonulni.
A fordulást követően már kevésbé volt enervált a csapatunk, azonban folyamatos pontatlanság és őrjítő hibák jellemezték a játékunkat. A negyed második felében ezt nagyon jól megérezte és egyben büntette meg a Dunaharaszti, mely az ex-újpesti Joó, illetve a fiatal Fekete vezérletével egy vaskos előnynek tűnő eredményt kreáltak (43-57). A hazai időkérés követően Antóni fújt riadót, és többek között az ő triplájának köszönhetően zárkóztunk vissza kerek 10 pontra (50-60).
A  záró felvonásra a mieink a hétközi kupa meccshez hasonlóan, mint akik vért ittak, akkora elánnal vetették bele magukat a mérkőzésbe. A védekezésünk megzavarta riválisunkat, s nem hagyott kívánni valót maga után. Támadásban pedig Puszta a vállára vette az övéit, akihez csatlakozott Antóni még két darab triplával, amely után hamarjában utolértük a vendégeket. Mi az hogy utolértük? Katona és Puszta kosarával már 65-60-ra nálunk volt az előny 4 és fél perccel a vége előtt. Ekkor azonban fejben és fizikálisan is rettenetesen elfáradt a társaság, a nagy fordítás hatalmas energiákat emésztett fel. Gondjainkat tetézte, hogy az estén több játékosára már nem számíthatott ilyen olyan okokból a szakmai stáb, mely így nagyon szűk rotációt eredményezett. A Dunaharaszti a technikai K.O.-ból magához térve fontosabbnál fontosabb pontokat szerzett és vette vissza a vezetést. Az őrült izgalmas végjátékban még volt egy labdánk az egyenlítéshez, de Puszta hármasa lejött a gyűrűről, a támadó lepattanó után pedig Antóni fordulásból teljesen esélytelenül próbálta a gyűrű felé juttatni a labdát, sikertelenül. Így megszakítva zsinór 5 meccses győzelmi sorozatunkat, a Dunaharaszti elvitte tőlünk a bajnoki két pontot, mely az összképet tekintve megérdemelt részükről.

Surmann Gábor: Mindenek előtt gratulálok a Harasztinak, azt gondolom az összképet tekintve megérdemelten győztek. A hétközi mérkőzésünk első félidejét negatív értelemben lemásoltuk, sőt most ezt 28 percig toltuk ki, még nehezebbé téve a helyzetünket. Azonban -14-nél megtaláltam azt az ötöst, akik a vészharangokat kongatva, s egymásért küzdve visszajöttek a mérkőzésbe. Védekezésünkkel zavart keltettünk ellenfelünkben, és óriási energiákat mozgósítva 5 pontos fórt kreáltunk. Ekkor azonban elvitt a hév picit minket, rossz döntéseket hoztunk támadásban sorjában, illetve az 5 felnőtt játékosom, akire számíthattam el is fáradt. Így egy egylabdás végjátékon maradtunk alul. Gratulálok a DMTK fiataljának Feketének külön is, aki nem várt extrát hozott csapatának, s nyerte meg nekik gyakorlatilag a meccset. Magunk részéről büszke vagyok azokra, akik a “comeback” részesei voltak, illetve én továbbra sem szeretnék panaszkodni, de titkon bízom benne, hogy még ebben az évben lesz olyanra lehetőségünk, hogy az ilyen-olyan nyavalyás problémák nem fognak minket ennyire hátráltatni.