NB1/B: FONTOS IDEGENBELI GYŐZELEM…

A mérkőzést eléggé görcsösen kezdték játékosaink, és a DMTK hamar magához is vette a kezdeményezést. Az amerikai légiós Santiago, illetve az ex-újpesti Franczva Ádám pontjaival indult a találkozó. A felek a negyed derekáig fej fej mellett haladtak, idő közben azonban a következetlen faulthatár megzavarta csapatunkat. A jól kezdő Bea gyorsan faultproblémákba ütközött, így Surmann Gábor vezetőedző hamar átkellett hogy szervezze csapatát. Feltűnő volt hogy a “sípmesterek” milyen nagy védelmet szentelnek a hazaiak légiósának, aki végül egy tucatnyi faultot harcolt ki a mérkőzés lefújásáig. Pongó közben megszerezte első újpesti pontjait, mindezt a periméteren túlról. A negyed vége fele a korábbi “A” csoportos játékos Csabay célzott pontosan, kihasználva a felettébb puhára sikeredett védekezését csapatunknak.  Ráadásul hozzá csatlakozott a jól beszálló Haris is, aki egymaga 5 pontot tett hozzá csapata pontjainak számához. A negyedet a visszatérő Széphelyi Tamás kosara zárta le (24-20).

A második negyedet jóval nagyobb intezitással kezdte csapatunk. A hasznosan játszó Horváth illetve a sokoldalú produktumot bemutató Katona (15 pont 10 gólpassz 6 lepattanó) közelijével előbb egyenlítettünk, majd Antóni mesteri hármasával már a vezetést is átvettük (24-27). A hazaiak a Csabay-Santiago duónak köszönhetően sokáig egál környékét tudták tartani az övéiket, azonban a majdnem dupla duplát hozó (19 pont 9 lepattanó) Varga illetve Pongó büntetői révén szűk 5 pontos előnyt kovácsoltunk a nagyszünetre (38-43).

A harmadik negyedet “szellősebb” védekezés mellett kezdték a csapatok. Játékosaink jóformán minden támadásból “ziccerezni” tudtak, azonban a hazaiak is extra kosarakat szereztek a hárompontos vonalon túlról, főként a Francva-Fekete páros. A fordulópont 50-51-es vezetésünknél jött meg, amikor is előbb Katona, majd közvetve utána Pollák hintett be egy egy hárompontost mely után jött is a hazaiak időkérése (50-57). Azonban csapatunk nem állt meg, és a védekezés  szigorítása mellett, a mélységi játékot eröltetve okos center kosarakat szerzett. Előbb Bea, majd Varga talált be közelről, így először már kétszámjegyű vezetésünket mutatta az eredményjelző (50-61).  Hogy a különbség újra egyszámjegyű legyen csak, arról Csabay gondoskodott a negyed végén bedobott újabb triplájával, így 59-67-ről fordulhattak a csapatok.

A záró felvonás legelején is látszódott hogy a hazaiak a szűkebb rotációjuk miatt egyre fáradni kezdtek. Ugyan Santiago és Franczva pontjaikkal igyekezett legalább a 10 pontos határt tartani a két fél között esélyt hagyva a végjátékra, azonban a két új szerzemény Pongó és Széphelyi egyaránt értékesített periméteren túlról egy egy kosarat, amivel eldőlni látszódott a találkozó. A DMTK becsülettel küzdött, azonban a bővebb kispaddal rendelkező csapatunkból az új amerikai játékosunk Talley ponttal és gólpasszokkal tolt a szekeren. No meg jött Széphelyi újabb triplája, amivel 18 pontos előnyt birtokolva már csak a pontos végeredmény maradt kérdéses egyedül. A végeredményt Fekete állította be egy “dudaszós” hárompontossal, mely 72-91 lett végül. Csapatunk ezzel a kollektív teljesítménnyel sikeresen visszavágott a szimpatikusan küzdő ellenfelének az odavágón elszenvedett vereségért, és megérdemelten gyűjtötte be a számunkra roppant fontos  bajnoki két pontot.

Surmann Gábor: “Mindenek előtt gratulálok a csapatomnak, azt gondolom megérdemelt győzelmet arattunk. Azonban a Dunaharasztit is dicséret illeti, akik a hiányzóik ellenére sokáig jól tartották magukat. A mérkőzés elején nem voltunk még élesek, kissé görcsösen és ritmustalanul támadtunk, puhák voltunk védekezésben, illetve nehezen alkalmazkodtunk a terem adottságokhoz. Az első negyedben már háromszor eljátszottuk azt hogy sarok tripla kiosztás után az egy cipőméretnyi helyen kiléptünk és eladtuk ezáltal a labdákat. Nem a mentséget keresve de a faulthatárt is nagyon nehezen tudtuk megtalálni ami véleményem szerint nem rajtunk múlott. Itt jegyezném meg, hogy bár visszafogom majd nézni, de ritkán tapasztalok akkora “védelmet” amekkorát Santiago kapott, akit gyorsan hozzáteszem hogy a liga egyik (ha nem a) legjobb játékosának tartok. Pont emiatt is nagy tisztelettel készültünk rá és elégedett vagyok azzal hogy ismét 20 pont alatt tudtuk tartani őt. A második negyedtől már jelentősen feljavultunk védekezésben, a lepattanókat uraltuk és már a saját ritmusunkban közlekedtünk a pályán. A 17 eladott labda bosszant azért, ellenben örülök hogy az új játékosaink győztes meccsen debütálhattak. Úgy érzem sokat fognak tudni segíteni a csapatnak. Értékes és igen csak kollektív sikert arattunk, idegenben mindig nagyon nehéz győzedelmeskedni, holnaptól azonban már csak előre fogunk tekinteni és készülni a következő mérkőzésre. A DMTK hiányzóinak jobbulást kívánok. Köszönjük a szimpatizánsaink helyszíni ott létét.”