NB1/B: HIHETETLEN FELTÁMADÁS, GYŐZELEM A LISTAVEZETŐ ELLEN!

Felnőtt csapatunk a soron következő bajnoki fordulóban a mindössze 1 vereséggel a tabella első helyén álló Cegléd gárdáját látta vendégül a Bajzában. Csapatunk jó formának örvendett a találkozót megelőzően és bizakodásra adott okot, hogy közel teljes kerettel vágtak neki az összecsapásnak. Igaz a melegítés után kiderült, hogy Meződi sajnálatos módon nem állhatott a szakmai stáb rendelkezésére.

Alaposan bekezdtek a csapatok, hisz a Cegléd rögtön az első két támadásából dobott két triplát, amire Puszta válaszolt csak hasonlóan a periméteren túlról. A vendéggárda nagy energiával, jó szellemiségben lépett fel már kezdetben a csapatunk ellen. A vendégek légiósa Herendic jó ritmust szabva az övéinek egy 1-10-es sorozattal hamar megléptek tőlünk rendre könnyű kosarakat szerezve (4-13). Az 5. perc is letelt, amikor még mindig nem dobtunk több kosarat, ám ezt a “gólcsendet” a csereként beálló és az újpesti zárlatot feloldó  Rosemond törte meg egy hárompontossal. Ezt követte egy 10-2-es hazai roham, amivel már is utolértük riválisunkat (14-15). A folytatásban igazi “céllövölde” alakult ki a két fél között, vagy mondhatnánk azt is hogy a Cegléd és Antóni között, ugyanis rutinos magasbedobónk egymaga 10 pontot termelt csapatának, közte két triplával. Megjegyezve, vendégoldalról is érkezett már ekkor nem várt extra támadásban. Így 24-24-el zárult az első negyed.

A második etapot a Ceglédiek kezdték jobban egy 6-0-val, amire kisvártatva-miközben csapatunk védekezést váltott- jött egy hazai 7-0-ás “futás” is (33-32). Ebben a szakaszban volt rá sansza a csapatnak, hogy egy kicsi előnyt építsen a maga javára, ám a kivédekezett Cegléd támadásokat követően érthetetlenül szórtuk el a labdákat sorozatban a túloldalon. Ezt egy ilyen komoly csapat ellen, mint a vendégek nem lett volna szabad elkövetni, hisz könyörtelenül meg is büntették minden egyes hibánkat, ráadásul könnyű kosarakkal. Antóni ziccere a dudaszóban a kozmetikázásra volt elég, így 43-50-es vendég előnyt mutatott az eredményjelző a nagyszünetben.

A harmadik negyedben többek között a védekezés szigorítása kellett, hogy terítéken legyen hazai oldalon, hisz az első félidőben a csapatra nem jellemző sok pontot kapott a társaság röpke 20 perc alatt. A harmadik negyed e tekintetben láthatóan hatékonyabbnak bizonyult, azonban támadásban hiába alakítottuk tudatosan ki üres dobóhelyzeteket, rendre elpuskáztuk a kínálkozó lehetőségeket. 55-61-ig állandósulni látszódott a két fél közötti különbség, azonban a negyed hajrája a vendégeknek sikerült jobban. Csákvári ziccere után már 12 ponttal vezettek a kék mezesek, amely után estek ugyan még itt is ott is kosarak, de 11 pont így is megmaradt a záró negyed előtt különbségnek (58-69).

Az utolsó játékrész első kosarát a vendégek szerezték, egy triplából, mely után mivel 4 percig képtelenek voltak a mieink betalálni, egyre inkább eldőlni látszódott a találkozó (58-72). Nem segített rajtunk, ahogy persze a vendégeken sem (bár őket az addigi teljesítményüket látva kevésbé zavarta), hogy a zsúfolásig megtelt teremben a lecsapódó pára néhányszor erős csúszásveszélyt jelentett a két félnek. No meg persze a labda is csúszott… De ezzel csapatunk mit sem törődve,  Puszta jóvoltából ekkor elkezdett egy reménytelennek tűnő, utolsó rohamot indítani a masszív Ceglédiek ellen. Fontosabbnál fontosabb kosaraira azonban mindig akadt vendég részről, aki válaszolni tudott. 4 perc volt már csak vissza, amikor is még mindig tekintélyes Cegléd vezetést prezentált a kijelző (63-76). Puszta és az Újpest azonban nem adta fel. Csapatkapitányunk egymaga 6 pontot szerzett zsinórban,  védekezésben pedig egytől egyig brutális melót raktak bele a mieink, amivel látótávolságon belülre került a CKE (69-76). Azonban az estén általunk nagyon jól levédekezett, a Ceglédiek legmagasabban kvalifikált, kiváló irányítója Tóth Zoltán a legrosszabbkor szerzett egy közelit az övéinek (69-78). Ekkor az első félidőben sziporkázó Antóni visszatért a pályára a legponterősebb, de az estén kissé visszafogottabb teljesítményt nyújtó Katona helyett. Természetesen a következő támadásunkból ki más, mint Antóni hintett be egy utolsó reményt keltő “trojkát” amivel 72-78-ra közeledtünk. Sőt, a hihetetlen nagy melót “hátul” elvégző Varga labdaszerzését követően Rosemond volt megállíthatatlan közvetve ezután, amivel már csak 4 ponttal vezettek a Ceglédiek. A vendégek vezetőedzője azonnal időt is kellett hogy kérjen (74-78). Másfél percen belül voltunk már csak, a folytatást gyakorlatilag mindenki felállva várta a csarnokban az őrült izgalmak és a nagy újpesti feltámadás közepette. A Cegléd a kisszünet után nagy meglepetésre visszahozta a pályára az addig felettébb indiszponáltan játszó Mészárost, aki teljesen “hidegen” eleresztett egy esélytelennek tűnő hárompontost a “folytogató” és teljes extázisban védekező csapatunk szorításában, ami ki is maradt. 1 percen belül jártunk, amikor is harmadik (!) esélyre egy támadáson belül sikerült egy elképesztő (szerencsés) palánkos triplát szerezni amerikai irányítónknak, Rosemondnak (77-78).

Az ellentámadásból Tóth Zoltán fogott egyéni akcióba, amit az előbb említett Rosemond, és a valósággal élő falként védekező Vargának együttes erővel sikerült hárítani/blokkolni, esélyt és labdát kapva a vezetéshez. És ha esély, akkor szeretett volna a csapat élni is vele. Mi az hogy, az egész mérkőzésen dicsérhető teljesítményt lerakó fiatal Pollák került ajtó ablak helyzetbe rögtön az ellentámadásból a rendezetlen vendég védelem mellett, amit a saját nevelésű játékosunk könyörtelenül ki is használt. 80-78-as hazai vezetésnél “felrobbant” a csarnok a szép számú nagyérdeműnek köszönhetően. A Cegléd 33 mp-el a vége előtt kikérte utolsó idejét is, és oldalról hozhatták játékba a labdát. A bedobást követően Csákvári harcolt ki azonnal és némileg véleményesen egy faultot, mely után két büntető következhetett. Mindkettő sikeres lett, 80-80. Ezúttal Surmann Gábor vezetőedző kért időt és támadhatott csapata fél perccel a vége előtt a győzelemért. Puszta középtávolija azonban  kimaradt, de Varga a lehető legjobbkor volt a legjobb helyen sorsdöntő lepattanót szerezve, és tette vissza a gyűrűbe a labdát 20 másodperccel a vége előtt (82-80). A vendégek az egyenlítés reményében támadhattak, de Mészáros betörése után Rosemond elvitte a passz kísérletét, és indult meg egymaga a vendég gyűrű felé lezárni az összecsapást. És lám megtörtént az, amire nem sokan fogadtak volna 6-4-vagy akár 2 perccel a mérkőzés vége előtt.  84-80-ra hihetetlen feltámadást produkálva, igazi csapatként a végletekig küzdve, óriási emberi karakterekről tanúbizonyságot téve fordította majd nyerte meg a rangadót szeretett csapatunk. A második félidőben mindössze 30 pontot kapott a csapat, több statisztikai mutatóban jelentősen feljavult az első játékrészhez képest, illetve az utolsó negyed 26-11-es megnyerése kellett többek között ehhez a szenzációs győzelemhez. Mivel a Dunaharaszti gárdája vereséget szenvedett a hétvégén, csapatunk a tabella második helyére lépett ezáltal előre.

Surmann Gábor: “De nehéz így közvetlenül egy ilyen meccs után megszólalnom érdemben… nem is tudom hol kezdjem. Ja dehogynem, ott hogy mérhetetlenül büszke vagyok a csapatomra és azt gondolom, amilyen mélységből támadtunk fel, s hoztuk vissza gyakorlatilag a sírból a derbit, ennek fejében megérdemlik a győzelmet a srácok. Az első félidőben rengeteg pontot kaptunk gyorsindításból, illetve második esélyből főleg, és sok bosszantó eladott labdával dolgoztunk, amik ki nem kényszerített hibák után történtek ráadásul. A második félidőben a kulcs az volt, hogy a lepattanócsatát megnyertük, illetve az eladott labdáink számát 5-re limitáltuk, továbbá jelentősen feljavult az egyéni védekezésünk és annak agresszivitása. A végén pedig helyén volt a szívünk, és a szerencse is most mellénk szegődött. Külön öröm számomra a fiatal saját nevelésű Pollák egész mérkőzésen nyújtott performansza, ráadásul még 77-78-nál “clutch” triplát is szerzett. Nagyon jó versenyzők a játékosaim, igazi CSAPATként funcionáltak, ami hosszútávon rengeteget fog érni nekünk. Végezetül köszönjük a szép számú közönségünknek a támogatást. Hajrá Újpest!”