NB1: Drámai “-1” Óbudán

Felnőtt csapatunk a listavezető otthonába látogatott, ahol 39 percig vezetett is, azonban a végjátékban ezúttal megremegtünk, így egypontos vereséggel távoztunk a Kaszás csarnokból.

Az év utolsó mérkőzésén Óbudán volt megjelenésünk, a szezonban még veretlen Kaszások otthonában. A mérkőzésre vegyes előjelekkel készültünk, hisz az utolsó két mérkőzésünket felettébb simábban hoztuk mint ahogy azt várták sokan, viszont az estén nem számíthattunk Tomiszlav Ivosev illetve a fiatal Pollák játékára. Visszatért ellenben Csaba György, aki hosszabb kényszerpihenőt követően került vissza a csapatba. Hazai részről visszatért az amerikai légiós Rosemond, így mindenki rendelkezésére állhatott az ismert hazai vezetőedző, Saeed Armaghaninak.
A mérkőzést a vendéglátóink kezdték jobban, és Varga Dániel vezetésével hamar egy 10-2-es előnyt alakítottak ki. Nekünk időkérés után sikerült felébrednünk és érdemben bekapcsolódnunk a mérkőzésbe. Mészáros Bence hárompontosa indított el minket előre, amit követett Horvát Ákos zsinór 5 szerzett pontja, majd Csaba triplája, amivel már 10-13-ra mi vezettünk. A folytatásban kiegyenlített küzdelem zajlott a pályán, amit nagyjából egálra hoztak le  csapatok (18-17). 
A második negyed első szakasza ugyanabban a mederben zajlott amiben az első negyed vége, a felek igyekeztek minél jobban “megfojtani” a másik játékát, és nehezen tudott találni fogást egymáson a két csapat. Aztán egy jó ritmust elkapva igazi “erőfitogtatást” mutattunk be. A padról beszálló játékosaink is nagy energiát hoztak a pályára, különösen Horváth Kristóf, amivel jelentősen hozzátudtak tenni a játékhoz. A védekezésünk mellé nagyot javult a védekezésből való gyors támadásba történő átmenetünk, amivel könnyű kosarakat szereztünk. Az első félidőben arra a bizonyos “i”-re a pontot korábbi válogatott játékosunk , Horváth Ákos tette fel egy mesteri távolival (32-45). 
A harmadik negyedben kissé az öltözőben maradtak a mieink, és a Kaszások védekezés váltása szemmel láthatóan és nem kevésbé meglepő módon megfogta a mieinket. Sőt, nem hogy megfogta, hanem a jelentősnek tűnő félidei előnyünket a Vámos-Puszta vezette Kaszások a 26. perc végére előbb eltűntették, majd 1 ponttal át is vették a vezetést (48-47). Ekkor időt kellett kérjen Surmann Gábor vezetőedző, hogy a megakadt gépezetet megpróbálva újra indítani ismét előnyt tudjunk kreálni. A kis szünetet követően a Horváh Kristóf-Kelemen duó a hazaiak számára tarthatatlan etapot produkált, amivel 51-59-es előnnyel várhattuk az utolsó negyedet. 
A záró felvonást jól kezdte szeretett csapatunk ,és már 13 pontos előnyt is birtokoltunk az akkor már tőlünk jobban fáradni látszó hazaik ellen. A második félidőre jelentősen feljavuló és eredményesen játszó Vámos azonban gyakorlatilag egymaga tartotta életben a Kaszásokat a pontjaival. Időközben komoly gondot okozott “házon belül” az elsőszámú fiatal játékosunk komolynak tűnő sérülése amely után percekig állt a mérkőzés. Két perccel a vége előtt Horváth Ákos a harmadik hárompontosát is értékesítette, amit nem sokkal később Horváth Kristóf egy büntetővel toldott meg, így 70-79-nél eldőlni látszódott a rangadó másfél perccel (!) a lefújás előtt. Gondoltuk mi…Ami azonban ezután következett az gyakorlatilag egyenlő volt számunkra egy pokoli rémálommal. Puszta emberről értékesített triplájával az utolsó szalmaszálba próbálva kapaszkodni elindította a Kaszásokat a felzárkózás felé. Sőt…Vámos labdaszerzése után már csak 75-79-et mutatott az eredményjelző, ezt rögtön időkérés követte részünkről. Sajnos azonban a gyermeteg, vagy mondhatni szarvas hibák sorait bemutatva (két eladott labda és egy ajtó ablak ziccer kimaradása)  az akkor már extázisban játszó, és egy percig fel nem adó Kaszások hihetetlen módon ki tudott egyenlíteni egy újabb hárompontossal (79-79). Kelemen faultot harcolt ki, és szűk fél perccel a vége előtt mindkettőt értékesítve 79-81-re módosította az eredményt. A Kaszások azonban az ellentámadásból az addig pont nélkül (!) álló Kovács Barnabás egy kiosztást követően dobott be egy hárompontost a sarokból, amivel már a Kaszásnál volt az előny 9 másodperccel a vége előtt (82-81). Vezetőedzőnk még egy időt tudott kérni, amely után a győzelemért támadhattunk. Azonban Csaba a betörést követően kissé kontrollt vesztett a labdavezetés tekintetében, és kiszorított szögből emelte rá a labdát, ami lejött a gyűrűről, így döbbenetes módon egy pontos vereséget szenvedtünk. 
Összességében: 38 és fél percig abszolút kompetitív produkciót tettek le az asztalra játékosaink…utána pedig a tipikus  “100-ból egyszer van ilyen” jelenség negatív résztvevői/áldozatai voltunk. A Kaszások csapatát minden dicséret megérdemli hisz kilátástalan helyzetben is hittek még a győzelemben (csodában?), és ezzel a mentalitással tudták kiénekelni a sajtot a szánkból a mi hathatós asszisztálásunk mellett. A második félidei védekezésünk mindemellett még csak megközelítőleg sem hasonlított az első félideire. Utolsó negyedben ráadásul a 31 kapott pont is végzetesnek minősült. 
Egyénileg: Összességében kollektív csapatmunkát végeztek a srácok, hisz hatan értek el kétszámjegyű pontszámot, amely így sem volt elég a győzelemhez. Kiemelni közülük külön nem érdemes senkit.
Surmann Gábor: Nehéz ilyenkor megszólalni…hirtelen a legendás mondás jut eszembe. A futballt lábbal, a kézilabdát kézzel, a kosárlabdát fejjel játsszák…utóbbit pedig mi csak kézzel próbáltuk. Apró gyógyír a fájdalomban, hogy az ellenfél edzője nagyon kedves barátom, akit nem kevésbé tisztelek, s akitől nagyon sokat tanultam korábban, ő most boldog. Megérdemli, mert irigylésre méltó félszezont hozott csapatával és az utóbbi évek legerősebb Kaszását építette fel a segítőivel együtt. Gratulálok ehhez és a mai győzelemhez is neki. El lehetne kezdenem itt most drámázni, de azt gondolom hogy mar csak a normál civil életben is annyi negatív dolog történik sokad magunk körül, hogy vannak akiknek jóval nagyobb bajai vannak mint nekem ezzel a -1el és annak “a hogyával”. Nem lehetek önző. A vereség mellett jobban fáj első számú fiatalom sajnálatos esete, és csak remélni tudom hogy nem túl komoly a sérülése. Éppen ezért becsülje meg mindenki azt amije van…ahogy én is megbecsülöm hogy vereség ide vagy oda, Újpestnek egy igen is szerethető, versenyképes csapata van. Ez most így alakult, de hiszem hogy az élet “x”-re játszik, így amit ma elvett… Tanulni fogunk és tanulok én is a hibámból, igazából most lett csak teljes a kép a fejemben csapatomat illetően, és reménykeltő, hogy sok maradt bennünk ma is. Ezúton is szeretnék boldog, békés ünnepeket kívánni mindenkinek, én a virgácsot most megkaptam az utolsó másfél perccel, de ezt betudom annak hogy korábbi “bűneim” miatt alakult így. Végezetül szeretném őszinte részvétemet kifejezni Bácsalmási Gábornak és hozzátartozóiknak az őket ért tragédia miatt. Nyugodj békében drága Laci bácsi.”
Ezúton is szeretnénk minden kedves szimpatizánsunknak és kosárlabda barátnak boldog békés karácsonyi ünnepeket, és egészségben gazdag boldog új esztendőt kívánni.