NB1: Harmadik helyen zártuk az alapszakaszt

Az utolsó fordulóban a “szomszéd vár”, az Óbudai Kaszások volt az ellenfelünk az NB1B Zöld csoportjában. Az első félidő végén még a lila-fehérek vezettek, azonban a második húsz perc Rosemond vezetésével a Kaszásoké lett, mellyel meg is nyerték a rangadót.

Az NB1/B zöld csoportos bajnokság utolsó fordulójában igazi rangadóra készülhettünk, ugyanis a jó formában lévő együttesünk azt az Óbudai Kaszásokat fogadta hazai környezetben, akik ellen egy drámai, és felettébb fájó 1 pontos vereséget szenvedtünk decemberben. Csapatunkba visszatért hosszabb kihagyást követően a 90-szeres korábbi válogatott játékosunk, Horváth Ákos, ellenben nem számíthatott a szakvezetés a légiós Tomislav Ivosevre. 
A mérkőzés első kosarát mi szereztük Horváth Kristóf révén a periméteren túlról, amire Varga Dániel egyből válaszolt szintén egy triplával. Az 5. percig a várttól jóval pontszegényebben folyt a játék, a csapatok nagyon leszűkítették egymás elől a területeket, és nehezen kerültek helyzetbe a játékosok (5-4). A 7. percig gyakorlatilag egymás mellett haladtak a felek, amikor előbb a csereként roppant jól beszálló fiatal Micev, majd Mészáros süllyesztett el egy egy hárompontost, amivel kicsit megtudtunk lépni (22-14). A negyed utolsó szava az amerikai légiós Rosemondé volt, akinek ziccere után 22-16-os hazai előnnyel fordulhattunk.
A második negyedet is Rosemond nyitotta meg, amire Csaba válaszolt egy látványos egyéni megoldással. Az újpesti agresszív védekezés jelentősen megdolgoztatta a vendégek erőnléti és energia szintjét, melynek következtében úgy tűnt hogy apró lépésekkel folyamatosan növeljük előnyünket. A nem várt faktor, Micev kettő darab sikeres triplát helyezett el lényegében egymás után, amire egyedül csak Puszta tudott válaszolni a túloldalon. Saeed Armaghani időkéréssel próbálta a technikai K.O.-ból felrázni csapatát. Előnyünk még nagyobb is lehetett volna (12 pont volt a legnagyobb differencia), de temérdek “ajtó-ablak” ziccert (és távolikat) hibáztunk el a palánk alól (illetve távolról), amihez párosult egy sajnos csapnivalóra sikeredett büntető százalék is (5/13!). Ezen tényeket figyelembe véve Bea Gergely kosara után, egy a Kaszásokra nézve hízelgő, 8 pontos hazai előnyt mutatott “csak” az eredményjelző. 
A harmadik negyedet egészen érthetetlen felfogásban kezdte a társaság. Egyénieskedésünk, folyamatos rossz döntéseink, s ritmustalan rossz helyzet kiválasztásainknak köszönhetően előbb a Kaszások egyenlített, majd Varga Dániel kosarával át is vette a vezetést a 25. perc tájékán. A megakadt hazai gépezetet Surmann Gábor vezetőedző időkéréssel próbálta újra helyes útjára indítani. Ez csak részben sikerült, hisz a negyed utolsó támadásáig ugyan sikerült visszavennünk a vezetést, de Vámos mértani hárompontosa után Kaszás előnnyel várhatták a csapatok a záró felvonást (55-57). 
A bántóan pontszegényre sikeredett első három negyed után csapatunk az addigihoz képest nagyobb energiát kezdett el mozgósítani, de a Kaszások okosan játszva , főként az 1-1 elleni játékukra alapozva folyamatosan tudott válaszolni kosarainkra. A 35. percig gyakorlatilag ember nem volt a csarnokban aki megjósolta volna 100%-os biztonsággal a mérkőzés végkimenetelét, ugyanis 59-59-nél teljesen nyílt volt a nagy tét ellenére,  sportszerű mederben zajló összecsapás. Ekkor jött egy Vas-Teplán kosár vendég részről, amire ugyan Horváth Ákos még válaszolt egy középtávolival, de a mérkőzés végére jelentősen feljavuló Puszta “clutch” pontjaival  61-66-ra megugrottak a Kaszások. Horváth Kristóf azonban egy szép betörést követően ziccer értékesített, de a mérkőzésen komoly teljesítményt nyújtó Rosemond-Varga páros hadhatós közreműködésével eldőlni látszódott a találkozó (65-72). Szűk másfél perccel a vége előtt egy amolyan utolsó rohamként Horváth Ákos újabb kosarat szerzett a felzárkózás reményében (67-72), de az ellentámadásnál a Kaszások büntetőhöz jutott, mely után kettő támadó lepattanót szerezve 3. (!) esélyből újabb kosarat szerzett, amivel szertefoszlatta a hazai reményeket végképp. A taktikai faultolásból sem tudtunk profitálni, ami már veszett fejsze nyele volt értelemszerűen, így egy mondhatni meglepő, és csapatunk számára a visszavágás elmaradása mellett egy fájó 70-80-as vendég győzelem született. 
Összességében: két teljesen egymástól minden téren eltérő félidőt láthattunk csapatunktól. Míg az elsőben gyakorlatilag az önhibáink miatt nem nyílt még tágabbra az olló, úgy a másodikban egy eddig a szezonban ránk nem jellemző módon szerepeltek fiaink. A szakmai bővebb elemzést és a “miért?hogyan?” kérdésekre a választ most is meghagyjuk a szakvezetésre, ám néhány statisztikai adatot kiemelve: Hazai pályán 24%-al tripláztunk, 40%-al dobtuk a ziccereket, volt 22-vel több rádobásunk ellenfelünknél, amit összesen 32%-os hatékonysággal értékesítettünk. És ha ez nem elég, 58%-al büntetőztünk csapatszinten, és a lepattanó csatában is alul maradtunk hazai környezetben. Vendég részről pedig: Ehhez még párosult egy a Kaszásokra jellemző szervezettség, akik rendkívül nagy energiákat mozgósítottak a második félidőben,  kontrollált, okos játékkal lehozva a végjátékot. Bár kimondani is fáj, de megérdemelt győzelmet arattak, elvéve az idei hazai veretlenségünket.Csapatunk így a Hepp kupa bronzhoz hasonlóan az alapszakasz 3. helyet szerezte meg. Ellenfelünk pedig a playoff első körében a Békési SZSK csapata lesz, akikkel már most szombaton, 17.00 kezdéssel vívjuk majd meg az első találkozót az összesen két nyert mérkőzésig tartó párharcban.Egyénileg: hazai oldalon a mindössze 19 esztendős Micev lett a z MVP , 9/9 pont (1 rontott mezőny…), 19 VAL-al pedig a legmagasabb teljesítmény indexet hozó hazai játékos lett. Egyesületünknek mindenképp nagy pozitívum ez, gratulálunk Nikola. 

Surmann Gábor: Hű de nehéz ilyenkor tiszta fejjel nyilatkozni… Mindenek előtt gratulálok a Saeed-Takács edzőpárosnak, azt gondolom a második félidei teljesítményük alapján megérdemelten nyertek. Az első félidőben minden klappolt, amit elterveztünk, és csak a saját hibáink miatt nem volt nagyobb az előnyünk. A második félidőben mutatott csalódást keltő teljesítményünk előtt egyrészt értetlenül állok, másrészt kicsit szégyellem is. A felelősség természetesen az enyém, nem szeretnék bebújni “olcsó” fegyver mögé. Azt az egyszerű dolgot, ami a győzelemhez kellett volna, azt nem sulykoltam eléggé játékosaimnak. Ez a második félidei egyénieskedő, öncélú, többen a “világot megváltani akaró” stílus nem sűrűn volt jellemző eddig ránk. Ezt csakis az ezen mérkőzésre megboruló hierarchia hiányának tudom be. Tragédia azt gondolom nincs, játékosaim ekkor is az én játékosaim, szeretem őket és bízom bennük nagyon. Holnaptól megyünk tovább és készülünk a playoffra. Végezetül ha már tragédia: őszinte részvétet szeretnék a Megyeri Tigrisek SE nevében kinyilvánítani Kis Balázs családja és hozzátartozói felé. Vigyázzunk magunkra és egymásra emberek!