NB1B: Ceglédi siker a rangadón…

Péntek este Szolnokra látogattunk, a hozzánk hasonlóan ideiglenes új otthonba költöző Cegléd gárdájához. Ellenfelünk négy győzelem mellett egy, Óbudán elszenvedett vereséggel fogadtak minket annak reményében, hogy elveszik addigi 100%-os mutatónkat a bajnokságban. Az már a bemelegítésnél is feltűnt, hogy a vendéglátóink az idei szezon legerősebb összeállításában fogad bennünket. Mi a mérkőzésre sajnálatos módon nem a legjobb előjelekkel készültünk, és bár többen is kérdőjelesek voltak a pályára lépést illetően még a meccs napon is, végül egyedül az amerikai irányítónk került “partvonalra” kényszerű okokból. 
Az első negyedet nem éppen jó ritmusban kezdtük, illetve mintha kicsit az öltözőben ragadt volna a csapat. A Cegléd légiósa Swanson szerezte a párharc első pontjait, amit rögtön egy Várbíró kosár követett. Mi a 2. perc legelején találtunk be először Ondima szép egyéni akcióját követően. A Cegléd az első pillanattól kezdve nagyon élesnek bizonyult, kellőképpen felszívták magukat a találkozóra. Surmann Gábor vezetőedző 14-4-es hazai állásnál időt is kellett hogy kérjen. A Cegléd lendülete azonban nem hagyott alább, sőt. Mivel rendre lekéstünk a külső dobóikról, illetve azokról is akik alapjáraton nem is külső “scorerek” (mégis betaláltak…), a hazaiak ezt köszönték szépen, és öt darab hárompontost helyeztek el a gyűrűnkbe az első negyedben a kilátogató hazai publikum nagy örömére. Tőlünk az első negyedben Ondima tartotta a már akkor egyre inkább halványuló reményt.  32-18-as hátránnyal vártuk a folytatást. 
A második negyedet az estén nagyot játszó hazai irányító Tóth indította önmaga harmadik, csapatának pedig a hatodik hárompontosával, amit a következő támadásban az ex-újpesti  Nárai egy “fade away”-el toldott meg lehetetlen szögből. 37-18-nál a külső szemlélő azt gondolhatta volna (jogosan…) hogy ez a meccs már el is ment a vendégek számára. Mi egy újabb időkéréssel próbáltuk “elállítani a vérzést”. A csapat felocsúdva a technikai K.O. közeli állapotból, szépen lassan elkezdett visszarázódni a mérkőzésbe. Olyannyira, hogy a nagy előny birtokában túlzott nyugalmi állapotba kerülő hazaiak nem igen tudott ekkortájt mit kezdeni a jelentősen feljavuló újpesti védekezéssel, amiből rendre könnyű és néhol meg extra kosarakat szereztünk. Támadásban jó helyzeteket választottunk ki, amiket javarészt sikerült értékesítenünk is. A rutinos Horváth Ákos egymaga négy hárompontost hintett be, ezt kiegészített Kelemen is egy sikeres távolival, amivel teljesen nyílttá tudtuk tenni az összecsapást. A mérkőzés krónikájához tartozik, hogy a hazai asztalszemélyzet hibát hibára halmozott, és egész egyszerűen nem voltak képesek felnőni a mérkőzéshez. Sajnálatos módon rendre a mi kárunkra tévedtek, amivel felesleges indulatokat váltottak ki az amúgy a nagy tét ellenére nyugodt és sportszerű mederben csordogáló mérkőzésen. Az első félidőt egy védekezésben elkövetett hiba után Fekete Viktor távolija zárta le, amivel 49-42-vel vonulhattak az öltözőbe a felek. 
A harmadik negyed első négy percében kiegyenlített küzdelem folyt a pályán, a csapatok nagy energiákat mozgósítottak védekezésben. Azonban egy villámgyors 8-2-es “futással” a Csákvári-Hegedűs-Csák hármasnak köszönhetően újra 15 pont lett a különbség. Csapatunkban ennek ellenére így is volt tartás, és másodjára is próbáltunk visszakapaszkodni a Ceglédre. Csaba 4, illetve a fiatal Varga 6 pontja megint visszahozott minket látótávolságba (72-65). 
Az utolsó etapban viszont a már szembetűnően egyre inkább elfáradó csapatunkon kijött a kisebb rotáció okozta hátrány, és a Cegléd Fekete vezetésével egy újabb csapást ránk mérve 13-2-t “rohant”, amivel el is döntötte a lényegi kérdéseket. A mérkőzés hátralevő részében már csak a pontos, szám szerinti végeredmény volt egyedül kérdéses, ami végül 92-79-es hazai győzelmet hozott.
Összességében: Még teljes csapattal is nagyon nehéz lett volna a minden posztra két azonos képességű játékost felvonultató, joggal a bajnoki cím legnagyobb várományosának kikiáltott Cegléd ellen…De így hogy Rackley nem volt bevethető állapotban, ebben a meccsben ennyi volt. Kemény férfias, nagy sebességű, de abszolút sportszerű rangadót láthatott a nagyérdemű, ahol is megérdemelt hazai siker született. Csapatunk mindig azzal főz ami van, nem kapaszkodunk a “mi lett volna ha”… című dolgokba. Mindenesetre nagyon jó lenne velük majd megmérkőzni úgyis, hogy mindkét fél a legerősebb 12 játékosát tudja nevezni majd. Egyébként kicsit visszatérve, a 15/29-es büntetőzés egészen siralmasra sikeredett, ahogy fájó a 15 eladott labda is. Viszont a magasságbeli előnyük ellenére a lepattanó harcot sikerült “X”-re kihozni, ami pozitívum a csapatra nézve. 
Egyénileg: Az Ondima-Horváth Ákos duó mindenképp dicsérhető, előbbi Rackley hiányában összességében jól oldotta meg s vette eredményesen a kezébe a  “karmesteri pálcát” az estén. Szerzett 19/3 pontot és összegyűjtött 30 VAL-t. Míg utóbbi majdnem dupla duplát hozott:  24/18 pont, 9 lepattanó 32 VAL. De dicsérhető még a 12 pont 10 lepattanós dupla duplát elérő Csaba is. 
 Surmann Gábor: Először is szeretnék gratulálni a Ceglédnek, megérdemelten nyertek. Örülök hogy felépült náluk már mindenki, így legalább először láthattam őket hogy mire képesek teljes csapattal. A vereség ellenére egyébként optimista vagyok a jövőre tekintve, illetve dicséret illeti a játékosaimat több dolog miatt is. A borzalmas kezdés után viszonylag hamar visszajöttünk a meccsbe -19-ről, sőt, sokáig partiban is tudtunk maradni a szűkösebb rotációnk ellenére is. A 92 kapott pontot soknak tartom, igaz ebből 37-et 11 perc játékidő alatt sikerült…Azt gondolom a látottak alapján hogy mindkét társaság joggal van predesztinálva a piros csoportba jutást illetően. Sajnos az asztalszemélyzet kiábrándító ténykedését megkell hogy jegyezzem negatívumként, akik rendre a mi kárunkra hibáztak, ellenben igazán értékelendő, hogy a játékvezetők hagyták a pályán korrekten eldőlni a párharcot.
Hajrá Lilák!