NB1B: Visszavágtunk…

Az NB1B Zöld csoport 24. fordulójában a második helyezett látogatott a Megyeri útra. A bajnokságban Vásárhelyen kikaptak a lilák, azóta viszont a kupában és a mostani meccsen is újpesti siker született.

Felnőtt csapatunk 3 fordulóval az alapszakasz vége előtt hazai pályán fogadta a tabella második helyezettjét, a Vásárhelyi Kosársulit. Az odavágón egy emlékezetes, ám de számunkra fájó vereséget szenvedtünk (88-86), így csapatunk kettőzött erővel készült a visszavágásra hazai pályán. Csak egy apró anamnézis, a Hepp kupában a legjobb 4-be jutásért pont ellenük játszottunk, ahol egy pont gazdag mérkőzésen 128-103-ra diadalmaskodtunk a Tungsram csarnokban. Ellenfelünk zsinórban 7 (!) megszerzett győzelemmel érkezett hozzánk, de az utóbbi hetekben mi is jó formában szerepelünk, így mindenképp pikánsnak ígérkezett a rangadó. 
Az előjelek nem voltak pozitívak számunkra, ugyanis a csapat elég szűkös rotációval készült az összecsapásra. Nem számíthatott a szakvezetés a Mészáros, Horváth Ákos, Pollák, Nagy Balázs négyesre, ami érzékenyen érintette már magát a felkészülést is. Ellenfelünkből Béres hiányzott sérülés miatt.
A találkozó 1 perces gyászszünettel indult a közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt fiatal játékvezető, Lövei László megemlékezésére. Maga a mérkőzés viszont Varga Zalán kosarával kezdődött, amire Ivosev a túloldalon büntetőkből egalizált. Sajnos ki kell mondani hogy az összecsapást igen csak lagymatag módon kezdték a Tigrisek, támadásban enerváltak, védekezésben dekoncentráltak voltunk. A Vásárhely ezt köszönte szépen, és Acimovic illetve az előbb már említett Varga alsó posztos kosaraival pár pontos előnyre tett szert. A mi részünkről Horváth Kristóf triplával kezdte megfújni az ébresztőt, amit Csaba toldott meg pontjaival, így 17-14-re mi vezettünk. Ezt követően azonban újra a figyelmetlenségünk került terítékre, amit Molnár Bence büntetett szép egyéni akciókat bemutatva, így 17-20-nál Surmann Gábornak időt is kellett kérnie. Az első negyed vége azonban a miénk lett, és Ivosev vezetésével szűk előnnyel fordulhattunk (23-20). 
A második negyed Rostás közelijével indult, amit az ex-vásárhelyi Kelemen azonnal triplával kontrázott meg. 26-24-es hazai előnynél a védekezésünk jelentősen elkezdett feljavulni, amivel sikerült már inkább a saját stílusunkhoz hasonlító ritmust kapni, így Peringer demoralizáló zsákolása után 36-26-ra sikerült meglépni riválisunktól. A vendégek vezetőedzője Tóth Tamás időkérésekkel igyekezett megtörni lendületünket, mely után a két fél közötti differencia gyakorlatilag  “stagnált” , így 40-31-es hazai előnnyel vonulhattak a nagyszünetre a csapatok. 
A harmadik negyedet gyakorlatilag értékelhetetlen módon indítottuk, amit a Vásárhely Bálint és Pavlovic kosaraival meg is büntetett egy 6-0-ás sorozatot kreálva csapatuknak. Surmann Gábor vezetőedző alig másfél perc eltelte után időkérésre kellett elszánja magát. A kisszünetet követően a gépezet még mindig “csikorgott” hazai részről, és hiába volt érezhető a levegőben hogy “egyszer majd megindulunk”, Varga Ákos duplája után már csak 2 pont volt a különbség (41-39). Ekkor azonban mintha egy új mérkőzés kezdődött volna. Az egész mérkőzésen agilisan játszó Ondima látványos egyéni akciója után elképesztő rohanásba kezdtünk, ami a vendégeknek szemmel láthatóan nagyon nem ízlett. A Vásárhelyiek gondjait csak tovább tetézte, hogy Ivosev mellé jelentősen feljavult (a végül dupla-duplát hozó) Peringer palánk alatti játéka, a csereként nagyon jól beszálló és nem különben eredményes Csaba-Micev duó pedig mezőnyposzton tolta előre ekkortájt a Megyeri szekeret. Horváth Kristóf mértani pontosságú hárompontosa után már 16-al vezettünk, amivel gyakorlatilag eldőlni látszott a találkozó (59-43). 
A záró felvonást hasonló mentalitásban kezdte a társaság amiben a harmadikat abbahagyta. Villámgyors 7-0-ás szakasz, a Vásárhelyiek pedig rendre mellé céloztak (kiszorított helyzetekből főként). Az olló egyre csak nyílt, Varga Balázs közelije után már 78-52-t mutatott az eredményjelző. A kialakult nagy különbség következtében a koncentrációnk látványosan apadni kezdett,  Varga Ákos sorozatbeli triplái 10 pontot lefaragott az előnyünkből. Csapatunk azonban az utolsó energiáit is megmozgatva újra lángra kapott, és egy 13-2-es etappal 91-64-es nagyarányú győzelmet ért el. Megemlítendő hogy Csaba Gyuri lefújás előtt nem sokkal bemutatott “alley oop” zsákolása örökre emlékezetes marad. 
Összességében: Rangadónak indult, és a (talán túlzó) nagyarányú győzelemnek köszönhetően izgalommentesen zárult az összecsapás. A Hódmezővásárhely ismét bebizonyította hogy nem véletlenül állnak ott a tabellán ahol, hisz 2 és fél negyedig abszolút látótávolságon belül tudtak maradni. De az az iram támadásban,  “darálás” védekezésben, illetve összességében az a  kompetetiv kosárlabda amit a második félidőben produkáltunk, arra ezen az estén már nem volt ellenszerük. 
Egyénileg: Egy ilyen kollektív performansz után nehéz lenne bárkit is külön kiemelni, hisz ahogy a “lőlapból” is kiolvasható, nagybetűs CSAPATmunka volt ez a javából. De ha már választani kellene,  nagy örömünkre szolgált a fiatal, 19 esztendős Micev Nikola érett kosárlabda teljesítménye. 11 pont, 5 lepattanó, 4 gólpassz, 17 VAL magáért beszél. 
Surmann Gábor: Mindenek előtt gratulálok a játékosaimnak, azt gondolom kollektív csapatmunkával, megérdemelt győzelmet arattunk. Az első félidőben enerváltan közlekedtünk a pályán, amit főként annak tudok be, hogy a Vásárhely remekül erőltette ránk a saját stílusát, illetve hogy a megszokottól most karcsúbb rotációval kellett dolgoznunk. A védekezésünk az első 5 percet leszámítva már ekkor rendben volt. A második félidőre azonban már jóval nagyobb energiával tudtunk játszani, s vettük át az irányítást, tudatosan kihasználva előnyeinket támadásban. Aki csak az eredményt látja, az azt gondolhatja hogy ez egy tükörsima meccs volt, holott elképesztő melót kellett beleraknia a srácoknak, amiért büszke vagyok rájuk. Ellenfelünk idei szezonja minimum kalaplengetést érdemel azt gondolom, kollégám felettébb eredményes munkát végez már évről-évre. Nekik egészségben gazdag folytatást kívánok. Végezetül meg kell mondjam, hogy az örömömet jelentősen beárnyékolja a magyar kosárlabda társadalmat napokban ért tragédiák miatt. Így ezúton szeretnék a Megyeri Tigrisek Sportegyesület nevében őszinte részvétemet kifejezni Szabó Mihály edző kolléga, és Lövei László sípmester családjának, hozzátartozóinak. Nyugodjanak békében!